1952-ben
születtem Budapesten, képzőművészeti tagozatos középiskolába jártam
(József Attila Gimnázium 1966-70), de érettségi után a Kandó Kálmán
Műszaki Főiskolára jelentkeztem, Automatika szakra. A főiskola
elvégzése után 73-tól 83-ig a Távközlési Kutató Intézetben dolgoztam,
mint tervezőmérnök. Analóg és kapcsolóüzemű tápegységek tervezésével
foglalkoztam. 1992-ig a Ramovill-nál dolgoztam a Műszaki osztályon.
1993-tól 2014-ig a Regionális Környezetvédelmi Központnál (REC) dolgoztam, kezdetben mint
hálózati adminisztrátor, később mint műszaki és informatikai vezető. Az
ELTE esti Filozófia szakát 1981-1985 között végeztem el. Az első évben
egyetemes és magyar történelmet tanultam, szakdolgozatomat
'Törvényszerűségek és véges automaták' címmel írtam. A hetvenes évek
vége óta írok rendszeresen filozófiai témákról.
Kezdetben az akkori világ által sulykolt marxizmus volt rám hatással,
hittem az önmaga által festett képnek a filozófia végéről, és a
tudományos világnézetről. A marxizmusnak is voltak a korban jobb és
rosszabb, korlátolt és széles látókörű képviselői, akiktől sokat
lehetett tanulni. Azonban többségük sem a
modern természettudományt sem a matematika újabb eredményeit nem értette,
mivel ezek nem feleltek meg dialektikus materialista világnézetüknek.
Egyszerűen ignorálták azok zavaró következményeit. Ugyanakkor nagy
hatással volt rám Szabó András György (1931 -- 1993) és Földesi Tamás
(1929 – 2016) filozófus vitája a determinizmusról és az emberi
szabadságról. Már kevéssé emlékszem a vita részleteire, csak arra, hogy
egy ideig Szabó, majd később Földesi álláspontját fogadtam el. A
katonaság másfél éve alatt olvasni kezdtem Wittgenstein
Logikai—Filozófiai értekezését, Márkus György részletes előszavával.
Nem értettem, rájöttem, hogy előtte meg kéne értsem a modern logika
(matematikai logika, szimbolikus logika) alapjait. Olvasni kezdtem
Quine „A logika módszerei” c. könyvét, majd a „Bécsi kör filozófiája”
c. könyvet (1972, Gondolat kiadó, Bp.). A Tudományos Ismeretterjesztő
Társulat - talán 1976-ban vagy 77-ben - előadás sorozatot tartott az
„Anyag fejlődéstörténete” címmel, amelyik megpróbálta a marxizmus
dialektikus materializmusát összeegyeztetni a modern fizika és
csillagászat eredményeivel. A sorozatot tartó Berecz György eredetileg
fizikus volt, később nyergelt át a filozófiára. Remek előadó volt,
lenyűgöző hatást gyakorolt a hallgatóságára. (Nem találtam róla
életrajzi adatot a neten) Elhittük neki, hogy marxizmus spekulatív
fogalmai és spekulatív un. dialektikus gondolkozásmódja nem hogy
nem mond ellent a modern tudománynak, hanem egyenesen igazolja azt.
Amit viszont nagyon hamar fölismertem, hogy a korabeli tucat marxisták
által utált logikai pozitivizmus messze fölöttük áll, és ezek az
emberek még alapjaiban sem értették meg, amit bírálnak. Valamikor a
nyolcvanas években bekéredzkedtem Ruzsa Imre logika professzor
délutáni—esti logika szemináriumára. Az esti intenzionális logika
sorozatában a saját elméletét is bemutatta, amit akkor ott nehezen
tudtam követni. Zárkózott embernek tűnt, de lehetett tőle kérdezni,
néhány korai próbálkozásomat is elolvasta, véleményt is mondott róluk.
(Volt olyan rövid, tömör bírálata, amit csak húsz évvel később értettem
meg.) A kilencvenes évek után csaknem tíz évig alig foglalkoztam
filozófiával, majd az ezredfordulótól újra írok.
Megjelent írásaim: